Legnépszerűbb termékek

Blog

HomeBorászatokBott Pince

Bott Pince

Bodó Judit

A borban az egyensúly és az elegancia keresése a kitűzött cél Bodó Judit számára, a Bott Pince tulajdonosának. A bor csak egy kalandnak indult, de szerelem lett.

„Először úgy tűnt, hogy semmi közöm nem lesz a borokhoz. Fiatalon elmentem Dél-Tirolba nyelvet tanulni, és mikor hazajöttem az egyetemre, akkor azon kaptam magam, hogy pénzt kell keresnem. Almáskertekben és szőlőben dolgoztam. Két családi pincészetnél voltam a 90-es évek végén, és ők kezdtek el befektetni Tokaj-Hegyalján. Egyszer csak megkértek, hogy segítsek elkezdeni a vállalkozásukat. Így kerültem ide, semmi tudatos nem volt a dologban, egyszerű kalandnak indult, de jóval több lett” – mesélte Judit, aki a férjét sem a borászat által ismerte meg.

„Már 14 éves korom óta együtt vagyok vele. Míg én mezőgazdasági főiskolára jártam ő művészettörténetet tanult, de hétvégente jött Hegyaljára és segített hordót mosni, szüretelni. Ő volt az, aki azt mondta, hogy ha ebben ennyire jól érezzük magunkat, és pozitívak a visszajelzések, akkor próbáljuk meg saját magunknak egy kisebb területet vásárolni. Így, mi az esküvőnkre nem étkészletet és porszívót kértünk, hanem pénzt, és abból vettük meg az induló szőlőnket, majdnem fél hektárt.”

Furmint, hárs és pici muskotály – ez volt induló tétele a Bott Pincének, ami Judit leánykori nevéből született. „Nem terveztünk. Fiatalok voltunk, lazák és egy kicsit talán felelőtlenek is – az évek során mindenből lejjebb adtunk. Cserébe a természet közelségében megtanultunk felelősséget vállalni, hosszú távra tervezni és dönteni.”

Judit és férje úgy féli, hogy birtokot álmodtak és ezzel közösséget is építettek, a bor ehhez eszközként szolál. A szőlőben vegyszereket nem használnak, a borok spontán, tölgyfa hordóban erjednek. A legjobb minőségre törekszenek, és arra, hogy a hasonló értékrendű embereknek ezt meg is tudják mutatni. Azt vallják: nem gond, ha csak egy hordónyi bort szűrnek egy dűlőből. A lényeg, hogy nyitottak legyünk.

Judit szerint ugyanez igaz a borfogyasztásra is. „Szeretem azt a fajta szabadságot, amit a bor ad. Mindenkit arra buzdítok, hogy ne ragadjon le egy termelőnél vagy egy fajtánál. Minden hangulatnak és minden életszakasznak megvan a maga bora, csak nyitottnak kell lenni és sok mindent megkóstolni. Akár csak egy pohár erejéig is, amíg az ember rá nem jön, hogy mikor, mihez húz a szíve.”